 |
| zene |
A kórházban fekszem, két éve várok új szívre, amit végre meg is kaptam. Pár nap és mehetek is haza. Szüleim nehezen fogadták, hogy egyedül kell lenne, de rá beszéltem őket, mégis mi bajom lehetne?
Mindig is szerettem volna fotózni, és rajzolni most végre meg tehetem. Egy új élet vár rám, aminek minden egyes percét ki kell élveznem, hisz' nem élünk örökké. Szüleim, mint mindig, most is ágyam mellet állnak, s anyu biztatóan szorítja kezem, míg apu anyám hátánál mosolyog. Nem sokkal később menniük kellet öcsém miatt. Nem tudom. Sok mindenki úgy van az öccsével vagy bátyjával, hogy folyton össze vesznek valamin, vagy csak simán "nem szeretik egymást" Én nem így vagyok. Imádom az öcsémet. Már alig várom, hogy újra láthassam, s meg ölelgessem, és csókolgassam. Sajnos még csak egyszer volt bent a kórházban,-mivel gyerek-, de akkor is nagyon sokat nevettünk, a vége igen szomorkás lett, mert egyikőnk sem tudta, hogy mikor láthassuk újra egymást, vagy éppen lássuk-e még. Egy kislány feküdt a mellettem lévő ágyon, sokszor beszélgettem vele, nem volt anyukája, se apukája, így nagy mamájával él. Ő daganatos volt, de pár hete ő is meg gyógyult. Mosolyogva hunytam le szemeim, majd el is aludtam a gyógyszerek miatt.
Mindig is szerettem volna fotózni, és rajzolni most végre meg tehetem. Egy új élet vár rám, aminek minden egyes percét ki kell élveznem, hisz' nem élünk örökké. Szüleim, mint mindig, most is ágyam mellet állnak, s anyu biztatóan szorítja kezem, míg apu anyám hátánál mosolyog. Nem sokkal később menniük kellet öcsém miatt. Nem tudom. Sok mindenki úgy van az öccsével vagy bátyjával, hogy folyton össze vesznek valamin, vagy csak simán "nem szeretik egymást" Én nem így vagyok. Imádom az öcsémet. Már alig várom, hogy újra láthassam, s meg ölelgessem, és csókolgassam. Sajnos még csak egyszer volt bent a kórházban,-mivel gyerek-, de akkor is nagyon sokat nevettünk, a vége igen szomorkás lett, mert egyikőnk sem tudta, hogy mikor láthassuk újra egymást, vagy éppen lássuk-e még. Egy kislány feküdt a mellettem lévő ágyon, sokszor beszélgettem vele, nem volt anyukája, se apukája, így nagy mamájával él. Ő daganatos volt, de pár hete ő is meg gyógyult. Mosolyogva hunytam le szemeim, majd el is aludtam a gyógyszerek miatt.
***
( pár nappal később)
-Minden kész?-nézett apu anyámra.Ma már végre haza mehetek, csak sok-sok pihenésre van szükségem az orvos és a nővér szerint.
-Igen, gyere kicsim.-jött oda hozzám. Karom áttettem anyám válla felett, Ő pedig a derekamnál tartott, hogy el ne essek. Mikor ki értünk a kocsihoz, bőröndömet a csomag tartóba raktuk, én be huppantam a hátsó ülésre, Anyu és Apu pedig előre. A mellettem lévő táskámból elő szedtem a mobilom, mivel imádok fotózni, és az ablak sem állja utam, fotózni kezdtem NewYourk plázáit, embereit, és a galambjait.
-Nálunk jössz, vagy mész haza?-kérdezte Anyum mosolyogva.
-Mintha nem tudnád.-forgattam meg szemeim nevetve.-nálatok.-mondtam. A további időben el tettem telefonom vissza a helyére, és Apumat halmoztam el viccekkel, amit még bent, a kórházban mondott egy kedves, öreg bácsi. Mindig meg tudott nevettetni vicceivel.
-Na jól van móka mester, meg érkeztünk.-mondta mosolyogva Apu. Anyu egyből oda sietett mellém, és segített be menni.
-Meg jöttünk.-kiáltott Apu. Max jött ki a szobájából, s mikor meg látott el dobta játék autóját, s felém kezdett szaladni.
-Hoppá!-mondtam mikor el kaptam.
-Jól van gyertek, üljetek le a kanapéra.-mondta Anyu.Úgy is tettünk.
-De jó újra látni Pati.-örvendezett Max.
-Téged is.-mondtam, majd meg pusziltam. Még egy picit beszélgettünk, majd valami dinós mesét kezdtünk el nézni, de Max el aludt. Anyu be vitte a szobájába, mikor ki jött Apu levezetett minket a kocsiig, majd be pattantunk. Már alig vártam, hogy hazaérjek, és be vethessem magam a puha ágyamba.
-Komolyan minden rendben lesz?-kérdezte Anyu. Oda kaptam a fejem, majd hevesen bólogatni kezdtem.
Mikor meg érkeztünk, Anyu segített fel menni a lépcsőn, míg Apu a bőröndömet vette ki a csomagtartóból.Ki nyitottam az ajtót, s be léptünk rajta. Apu le tette az ajtó mellé bőröndöm, majd beljebb hívtam őket. Elindultam a konyhába, de meg torpantam. A fürdőből mintha egy árnyék suhant volna a konyhába. Pár másodpercig csak néztem, hátha újra látom, de nem. Elmélkedésemet Anyu aggódó hangja.
-Minden rendben?-fogta meg vállam.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Biztos?-csak bólintottam. Meg kérdeztem, hogy maradnának-e egy teára, de mivel Max otthon maradt, nemet mondtak.Egy puszi, egy ölelés és mentek is. Be csuktam az ajtót, s fürdőbe mentem. Fel oltottam a villanyt, s a mosdóhoz lépkedtem. Meg mostam az arcom, majd belenéztem a tükörbe. Valami ott állt, vagy inkább valaki. Engem nézet kék szemeivel. Szemeim ki kerekedtem, és én is őt kezdtem el nézni. Nyeltem egy nagyot majd fejemet hátra fordítottam. Senki nem volt ott. Nyeltem megint egy nagyot, s gondoltam biztos a gyógyszerek miatt volt.
-Igen, gyere kicsim.-jött oda hozzám. Karom áttettem anyám válla felett, Ő pedig a derekamnál tartott, hogy el ne essek. Mikor ki értünk a kocsihoz, bőröndömet a csomag tartóba raktuk, én be huppantam a hátsó ülésre, Anyu és Apu pedig előre. A mellettem lévő táskámból elő szedtem a mobilom, mivel imádok fotózni, és az ablak sem állja utam, fotózni kezdtem NewYourk plázáit, embereit, és a galambjait.
-Nálunk jössz, vagy mész haza?-kérdezte Anyum mosolyogva.
-Mintha nem tudnád.-forgattam meg szemeim nevetve.-nálatok.-mondtam. A további időben el tettem telefonom vissza a helyére, és Apumat halmoztam el viccekkel, amit még bent, a kórházban mondott egy kedves, öreg bácsi. Mindig meg tudott nevettetni vicceivel.
-Na jól van móka mester, meg érkeztünk.-mondta mosolyogva Apu. Anyu egyből oda sietett mellém, és segített be menni.
-Meg jöttünk.-kiáltott Apu. Max jött ki a szobájából, s mikor meg látott el dobta játék autóját, s felém kezdett szaladni.
-Hoppá!-mondtam mikor el kaptam.
-Jól van gyertek, üljetek le a kanapéra.-mondta Anyu.Úgy is tettünk.
-De jó újra látni Pati.-örvendezett Max.
-Téged is.-mondtam, majd meg pusziltam. Még egy picit beszélgettünk, majd valami dinós mesét kezdtünk el nézni, de Max el aludt. Anyu be vitte a szobájába, mikor ki jött Apu levezetett minket a kocsiig, majd be pattantunk. Már alig vártam, hogy hazaérjek, és be vethessem magam a puha ágyamba.
-Komolyan minden rendben lesz?-kérdezte Anyu. Oda kaptam a fejem, majd hevesen bólogatni kezdtem.
Mikor meg érkeztünk, Anyu segített fel menni a lépcsőn, míg Apu a bőröndömet vette ki a csomagtartóból.Ki nyitottam az ajtót, s be léptünk rajta. Apu le tette az ajtó mellé bőröndöm, majd beljebb hívtam őket. Elindultam a konyhába, de meg torpantam. A fürdőből mintha egy árnyék suhant volna a konyhába. Pár másodpercig csak néztem, hátha újra látom, de nem. Elmélkedésemet Anyu aggódó hangja.
-Minden rendben?-fogta meg vállam.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Biztos?-csak bólintottam. Meg kérdeztem, hogy maradnának-e egy teára, de mivel Max otthon maradt, nemet mondtak.Egy puszi, egy ölelés és mentek is. Be csuktam az ajtót, s fürdőbe mentem. Fel oltottam a villanyt, s a mosdóhoz lépkedtem. Meg mostam az arcom, majd belenéztem a tükörbe. Valami ott állt, vagy inkább valaki. Engem nézet kék szemeivel. Szemeim ki kerekedtem, és én is őt kezdtem el nézni. Nyeltem egy nagyot majd fejemet hátra fordítottam. Senki nem volt ott. Nyeltem megint egy nagyot, s gondoltam biztos a gyógyszerek miatt volt.
Sziasztok!♥
Hát remélem tetszik a prológus-igen ez az akart lenni:D-és a blog kinézete is.
Véleményetekre számítok, mert csak akkor jön az 1.rész ha kapok vissza jelzést♥
Rxx♥
P.S:remélem el nyeri a tetszéseteket♥♥
